Elfogynak a kívánságok, az ember a ceruzával összefirkált, többször módosított, de anyagában minden tűhegynyi bemélyedést kegyetlenül őrző cafatos jegyzetpapírral a hóna alatt mezítláb köröket ró a frissen takarított hajópadlón, és élvezi az import bolgár vaskályha…

Három rablógyilkos játszik a parkban egy vakvezető kutyával. Az állat időnként megcsúszik a sáros avaron, alig bír megállni, ahogy a három férfi között cikázik – az egyikük nem is férfi, alig múlt tizennégy talán. A közvilágítás idegen fehérjét hálószerűen…

Gondolkodtam azon egy darabig, hogy az ilyen-olyan holtidőkben más is szerepeljen-e a blogon, ne csak a tárcák. Ezt a kérdést most - egy időre, legalábis - eldöntötte helyettem Pinke Miklós, aki az itt látható képet hozta nekem ajándékba.A képen az első Imre herceg-tárca szövege…

Egyszer a Bádogos közben tér hirtelen magához, a vakító fényre nyitja csak ki a szemét, mintha az éjszakában világítana rá váratlanul egy mozgásérzékelő lámpa, pedig fényes nappal van és nagyon tompa július, kissé meg is tántorodik, egy lépést elvét, aztán korrigál.…

Milyen utcák, milyen terek, kérdezed újra, amikor a sárga szalag mögé lépve megérinted Imre vállát, aki aztán nem néz fel hirtelen, riadtan, ahogy ebben a szövegben várnánk, sőt, nem néz fel sehogyan sem, csak bámulja tovább az egymásra rakott utcaköveket, mintha vigyázni…

A szerelmes férfi olyan, mint a kutya, kiszagolja a telet. Aztán éjszakára eltűnik, a hóban csatangol, szenvtelen holdfényben, vagy olvadó sárfoltokban, hogy aztán csak reggel kerüljön elő, csapzottan, itt-ott szőrcsomók is hiányoznak, talán megverték valahol, vagy csak a…

 Azon a napon, amikor vége lett, akkora volt a szél, hogy szanaszét fújta a virágokat, írja, Imre pedig nem érti – milyen szél, milyen virágok? Kivágja az ajtót, miért teszed ezt velem, könyörgöm, miért pont ezt? Imre elhatározta, hogy író, főleg költő lányokkal, na…

             Nézed Imrét, amint próbálja betuszkolni ezt a testes jószágot a csomagtartóba, és pontosan tudod – mert sejthető – hogy még hetek múltán is húzni fogja a jobb lábát, amikor látod eltűnni a Lépcső…

Ülsz egy árvácskákkal megrakott ablakpárkány mögött, nyitott ablaktábla mögött, a rosszul metszett lugas szétrezgi a horizontot, és minduntalan olyan érzésed támad, hogy regényhős közeleg. Kinézel jobbra, a kertkapu felől várod, aztán semmi, aztán tízpercenként; nem úgy,…