SZÜLŐVÁROSA

A Piccolo sörözőben nincsen pikoló (a párisi udvar zárva), a Palotavárosban panelházak, az Öreghegy egy domb, a Feketehegy egy végtelennek látszó síkság, a Maroshegy meg egy völgy, Fehérváron az Elkerülő út úgy választja két részre a várost, akár a Duna Budapestet, ez Szent Imre szülővárosa.

ÉPÍTKEZNI KELL

Akkoriban kezdett el ezzel az anyaggal foglalkozni, és nem sokkal később máris a beton mestereként, a vasbeton költőjeként emlegették, szobrokat formált, tornyokat emelt, árkádokat épített és kápolnát tervezett, alakult a vár, hamarosan az a legenda kezdett el terjedni, hogy mindezt (a várat, a tornyokat, a szobrokat és az árkádokat, a kápolnát is, naná) a felesége iránti szerelem ihlette, és az asszony iránti imádata jeléül kezdte el építeni, Imre herceg nem mondott ellent, naponta kijárt a dombra, az építési területre, akár egy munkahelyre, és csak épített, épített, a saját keze munkája lett ott minden, mindenhez hozzáért maga is, végigsimította, megmunkálta, faragta és formálta, pirkadattól sötétedésig (a tanítványoknak nem sok feladatot adott), és csak ebédelni járt haza, közben így telt el egy élet, mert azt ugye senki nem gondolja, hogy várat építeni pillanatok alatt lehet, Imre herceg pedig tudja, mi az örök szerelem titka: építkezni kell, és lehetőleg egyedül.

A MAGA HÖLGYE

Úrfi, a maga hölgye, olyan akár a Kleopátra, az arcéle, az orra is egészen olyan, mellesleg ez nem mindenkinek áll jól, irigyli-e tőlem, ha rajzolok róla gyorsan egy-két vázlatot, csak itt az asztalnál, nem zavarok, maga addig nyugodtan elmehet sörért, én meg vörösbort iszom, de tényleg maga hozza, mert ha én kérem, akkor nem szolgának ki, mondta a festő, akit mindenki ismert; Imre herceg is ismerte, egyszer el is bújt előle a szerkesztőség két ablaka közé, amikor látta kószálni az udvaron, és nem akart vele pálinkát inni, megint, aztán még arra is emlékezett, amikor a festő egy disznóvágásra, tetőtől talpig öltönyben érkezett reggel 7-kor, a jogászbálról, oldalán hölggyel, és pfujogott, hogy mézespálinka; ha meghalt volna, arról biztosan tudnánk, mondogattuk mindig, amikor nem láttuk már egy ideje, hát, nem tudtunk róla, az úrfi sem árulta el, hogy a maga hölgye, nem is a maga hölgye, de gondolt már rá, és ez a részeg festő is hogy kapóra jött éppen.

BELE

Amikor úgymond belecseperedett a nagy városi irodalmi életbe, éppen két nagy társaság ádáz küzdelme zajlott; a sors és a városháza sajátos humorának köszönhetően ugyanabban az épületben, ugyanazon a folyosón kaptak irodát, mondván, irodalom, irodalom; az együttélés persze elmélyíti az amúgy sem enyhe ellentéteteket, na, ebből aztán az lett, hogy zánkaiboros, zsíroskenyeres rendezvényeken, amikor a másik éppen nem látta, elkezdték oda-vissza lopkodni, egyik irodából a másikba, a borzas hajú, halott költő jókora portréját.

ZÁRÓRA

A város egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó fogadója is bezár minden éjszaka egy órára, ilyenkor a csapos körbesétál az asztalok között, hasára széles táblát fektet, és azon mutatja meg minden vendégnek a nyitva tartási időt, mondani, nem mond hozzá semmit, amikor aztán az utolsó vendég is kikászálódott, elkotródott, kitessékelte magát, behúzza utána a rácsot, de az ajtót nem hajtja be teljesen, amíg az asszonyok felmosnak, poharakat törölnek, lemérik az italokat, így néz egymással farkasszemet több tucat vendég és egyetlen kocsmáros, a rácson keresztül, a félig behúzott ajtó résében, ilyenkor nem nagyon lehet biztosan megállapítani, így most ki van bent és ki van kint, csak a rács a biztos, meg az egy óra; a fogadóban nagyon kevés szabály van, tulajdonképpen csak kettő, aludni nem szabad, egy másodpercre sem ejtheti a fejét az ember az asztalra, nem bóbiskolhat el mondat közben, különben azonnal felrángatják, és kidobják a lépcső elé, nincs alvás!, és még egy: tilos, szigorúan tilos a lépcsőre állni, a rácshoz érni, nézés közben.

(Fotó: Oláh Gergely Máté)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.