Dezső Istvánnak

1. Utálom a tűzijátékot. Márpedig itt az van. A bohócokat is utálom, de a tűzijátékot még jobban. Délután bohócokat is láttunk. Állunk a győri belváros egy szűk utcájában, innen már nem jutunk tovább, a kanyarulatban megrekedt a tömeg. Túl sokan vagyunk, 2004. május elseje van, és ez a derék város most nagyjából egy emberként ünnepli az EU-csatlakozást. Pont erre a napra tették, és én valami miatt Győrben vagyok, közben Krakkóba készülök, ott fogok majd lakni egy hónapig, de te ezt már nem tudod. És ezért van, hogy mindig május elsején jutsz eszembe leginkább. 2004. május elsején te már nem élsz, Pista. Ezt azért mondom, hogy tudd, hogy később ebből ne legyen félreértés. Ez az írásmű alaphelyzete. Tehetnénk úgy, mintha az egész fikció lenne, de nem az. Nagyon is valós az ünnepség, ez az egész őrület a városban, a tűzijáték, Győr is, Krakkó is, sőt Fehérvár is, és valós az a kék színű koktél, amiben sárgának tűnő, csillag formájúra vágott banándarabok úsznak. „Csatlakozási koktél”. Az egyik belvárosi kiskocsmában vagyunk, belekóstolok, borzalmas az íze. Te ekkor már nem vagy itt, ezért mesélem a továbbiakat.

InstagramCapture_0cf84eef-6771-4c0b-a129-6e6de19dd9cf_jpg.jpg

2. Egy évvel később, ugyanezen a napon, útban a Bregyó felé megpihenek. Ekkor még működik Székesfehérváron az Omnika Presszó. Borzasztó hely, ezt onnan tudom, hogy te mutattad, és akkor mondtad. Végül is nem olyan rossz. A hely egyik érdekessége, hogy ha valaki ki akar menni a kerthelyiségbe, akkor el kell kérnie a kulcsát. Nem adják könnyen. Úgy őrzik ezt a tíz négyzetméternyi égdarabot a krízisközpont mellett, mintha az életük múlna rajta. Leülök a szürkére ázott-kopott műanyagszékre, kora délután van, bent már indul a helyi, ünnepi karaoke. Egy fogatlan nő áll meg a kerthelyiség ajtajában, a mikrofon zsinórja nem ér ki idáig, így acapella énekli kifelé, hogy „Necsi-necsi-necsinálja én velem, úgyis olyan szomorú az életem.” Mondtad, hogy ezen a helyen lehetőleg senkivel se vitatkozzak.

3. Majdnem egy évvel később, mint ahogy terveztem, lediplomázom. Így rendes átadóm sem lehet: a tanulmányi osztály kis ablakán át kapom meg a dokumentumot, aztán eszem egy tarhonyás húst Virág elvtársnál a D-menzán, majd átmegyek Feri bácsihoz a Strand Bisztróba. Jön egy fuvallat, eldübörög mellettünk a május elseje. Idén megint kampány van, akár hiszed, akár nem, szörnyűségesebb, mint az előző volt, pedig azt hittük, 2002 a mélypont. A terasz előtt egy kisfiú sír, kidurrant a lufija. Összefonnyadva fekszik egy pártlogó a betonon. Aktivisták hada indul a segítségére.

4. Ezt nehéz megmagyarázni, egy állatkertben töltöm a majálist. Mindenki ideges, a gondozók pedig bánatosak, mert tegnap halt meg a helyi elefánt. Ezen a momentumon, ha csöndben is, de azért biztos elszórakoznánk veled, ha ott lennél. Elég hűvös van, szinte minden állat visszabújik az odújába. A gyerekek türelmetlenek, a szülők idegesek. Egy anyuka üvöltve magyaráz valamit a mongúzról.

5. Házam van, vagyis nem saját, csak bérlemény. Éjszakánként azt a dallamot hallgatjuk, amivel rohamra indulnak a tűzoltók. Ez az ötödik év, Pista, és mondhatnám, hogy ebből az alkalomból összegyűltünk néhányan Móron azon a márciusi napon, vagy legalább a születésnapodon, de nem így volt. Fölösleges lenne hazudni, és a fikció ügyét is tisztáztuk az elején. De hát nem hízelegni vagyok itt. Pótcselekvésként a kertben, flekkensütés közben, merthogy így majálisolunk abban az évben, megint elmesélem azt az esetet, amikor egy pincérrel kiküldtél egy vilmoskörtét utánam a Beles teraszáról a városi forgatagba, mert hogy születésnapod van. Damasztkendő, „jónapot uram”, „megengedi-e”, stb., ahogy azt kell. Szeretik ezt a történetet, hálásan nevetnek rajta mindig.

6. Nehéz ponthoz érkeztünk. A főiskolán, amikor ültünk nálad a stúdióban, vagy forgattunk ugyanazokon az ismétlődő helyszíneken, egyszerű volt az időszámítás. A főiskolán minden idén történik, vagy tavaly. Esetleg az első évfolyamon. Most pedig öt-tíz évről kell számot adnom.

7. Várom, hogy kezdődjön a színházi próba, új előadással készülünk a májusi fesztiválra, én meg a Tisztiklub udvarán támasztom azt a korlátot, amelyiknél készült egyszer egy fotó. A kép életlen, valaki tévedésből a mögöttünk lévő bokorra állította a fókuszt. Kezet fogunk, te meghajolsz. A bukott és a megválasztott amerikai elnökök mosolyát játsszuk el. Évek óta nem lehet bemenni abba az udvarba.

8. Keramikus barátunk háza falán van egy alkotás, amit állítólag te csináltál. Csak néhány alaktalan deszka, összeszögelve, azokon sötét festéktónusok. Ahány kerti, tavaszi nyúlpörkölt, annyiszor jut eszünkbe, hogy csak kéne csinálni egyszer egy kiállítást. Ne aggódj, nem csináltunk.

9. Pozsony, Győr, Krakkó, Székesfehérvár, Prága, Duna, Tisza, Kapolcs, Mór, Ady Endre utca, Lépcső utca, Erkel Ferenc tér, Vasútállomás, Gomba, Panama, Betekincs, Beles, Szabadságharcos út, Vidámparki tó, Bartók Béla tér, Főépület, Stúdió, Boda-, Virág-, Ybl-menza, Mini, Joe, Lila, Frankfurt, Isztambul, Marrakesh, Sepsiszetgyörgy, Csíkszereda, Kishegyes, Alacsony-Tátra, Magas-Tátra, Ciprus, Korfu, Kiskörút, Nagykörút, Felsőváros, Bádogos köz, Városház tér, Országalma, végül az Éden Presszó, és Fehérvár, Fehérvár, Fehérvár. Egy interjúban egyszer azt találom mondani, egy egyébként ártatlan és kedves riporteri kérdésre, hogy én nem akarok a fehérvári kulturális élet hősi áldozata lenni. Te mit gondolsz erről?

10. Egy pozsonyi majális meg egy korsó Arany Fácán indítja be az emlékezés folyamát. Amikor sétálok át a város híres hídján, az UFO alatt, és nézem a betonfalakon egy száz évvel ezelőtti Duna-part képeit, még nem gondolom, hogy ez lesz. De most már mindegy. Ülök a víz fölött, mögöttem rázza a park ősfáit a májusi szél, nincs körhinta, se céllövölde, nincsenek vásári vurstlizajok, csak a ponyvák lobognak csattogva, miközben egy helyi modern polbeat banda hangol a színpadon, és tíz év tavasza feszít egyszerre mindenben. A part alatt kajakosok hülyéskednek. Figyelj Pista, szerintem én visszamegyek, kérek még egy Fácánt ettől a kedves pultos lánytól, talán még magyarul is tud néhány szót. Csak aztán itt legyél még egy darabig.

(Megjelent a Fejér Megyei Hírlap 2014. június 28-i számában.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varosilevelek.blog.hu/api/trackback/id/tr16454901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása