Így készült "A fehérvári hatok"

A Pálma presszó folyvást zárva. Egy januári kora este sétálok arra először, aztán másnap még egyszer, de semmi. Pedig kell. A Pálma kell. Egyik délután autóval is arra járok, megállok, valami gyanús, az ajtó mellett hamutartó, benne cigicsikkek púpozva, ezek be akarnak csapni engem. Itt valami volt, titkos nyitva tartás. Az utolsó esélyt a leghidegebb téli éjszakán, és az évszázad fogfájása közben adom a helynek. Valaminek történnie kell. De semmi. A Berényi úton, az egykori Videoton gyár mellett sétálok lefelé az Öreghegyről, terempunka-ruhában: fekete kabát, fekete csuklya, táska. Hirtelen egy autó bukkan föl, felém tart a forgalommal szembeni sávban, majd csikorogva lefékez mellettem. Egyik kereke felcsúszik a járdára. Mint később kiderül, négy civilruhás rendőr száll ki akkor az autóból, aztán érkeznek a többiek is. Mit csinált, honnan jön, hova megy? Táska tartama a motorháztetőre. Az egyik nyomozó hosszasan nézegeti a táskából előkerült sapkámat. Keresi rajta a lyukakat. Újságíró lennék, éppen teremunkán vagyok, mondom, és mutatom is a legutóbbi ÉS-t, ott van a nevem a Páratlan oldalon. Csak remélni tudom, hogy nem épp a rendőrséget glosszáztam meg. Nem, a kormányt, hát az se jobb. Az van, mondja a türelmetlenebbik kihallgatóm, jellemzően egy rendőrnő, fekete hajú, és túl szép, hogy így beszéljen velem, szóval, az van, hogy fent az Öreghegyen történt egy betörés, és magára illik a személyleírás.

Rám? Ja, tényleg. Fekete kabát, fekete csuklya. Nagyszerű. Az első nyomozó közben elmélyed a táskám tartalmában. Papírok vannak a kezében, nem értem, miért foglalkoztatják ennyire a jegyzeteim. Engem sem foglalkoztatnak. Azért írom le őket, hogy ne kelljen emlékeznek rájuk. Most viszont mégiscsak nagyon jó lenne, ha tudnám, vajon mi lehet annyira érdekes annak az A4-es lapnak mindkét oldalán. Sajnos innen nem látom, tehát kénytelen vagyok improvizálni. Azok a legutóbbi színdarabunk próbáin készült jegyzetek, mondom, semmi érdekes.

A nyomozó újra felém fordul, a papírokat leteszi. És milyen ügyben járt az Öreghegyen, kérdezi. Titkos riportokat írok helyi kiskocsmákról. A Pálmáról akarok most írni, de sajnos zárva volt. Tegnap is elmentem arra, de akkor is zárva volt. Aha, szóval tegnap is elment arra. Éreztem, hogy rosszat mondtam. És találkozott-e ott valakivel. Nem találkoztam, most mondom, hogy zárva volt. És meg volt-e beszélve valakivel ez a bizonyos riport? Nem volt, mert mondom, hogy titkosak, ez a lényege, hogy ne tudják az ottaniak. Érzem, hogy ekkor végképp belebonyolódok a történetbe.

A szigorú és fekete hajú rendőrnő kétségbeesett helyzetemet látva végül mégiscsak a segítségemre siet. Nem beszélt valakivel telefonon az elmúlt fél órában? De igen. És ekkor beugrik minden.

A színésszel beszéltem, akivel a darabot próbáltuk. És már mutatom is a híváslistát és az időt is, jó hosszú hívás volt. A táska tartalma vissza, mindenki megnyugszik, azért a nyomozó még egyszer odaböki, hogy lehetőleg ma már csak nyitott kocsmába menjen, vagy oda se, a fekete hajú rendőrnő pedig közli, hogy azért majd még keresni fogjuk. Kösz.

Elérek a Videotonig, beülök az Alibibe, a táska tartalmát az asztalra ürítem.

Most látom csak, hogy remeg a kezem.

Arrébb dobom a sapkát, az ÉS-t, a tollakat, amíg kezembe nem akad az A4-es papír. Tele van az írásommal. De nem olvasom el. Már mindenre emlékszem. A színdarab.

A papír egyik egyik oldalán a lomis listám, ezek kellenek az ócskapiacról, ezek lesznek a következő színdarab díszletei. Hosszú lista, az első tételek már kipiálva: kistévé, antik rádió, aranyozott képkeret. Pipa-pipa-pipa.

A másik oldalán pedig az előző darab jelenetei, instrukciók, megjegyzések. Az első jelenet ezzel a mondattal indul: „Valaki betörte a lányvécé ajtaját, én törtem be.” Utóbbi kétszer aláhúzva, kipipálva.

(Fotó: Arany Gold Zoltán)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.