Állítólag az ember hétévente kicserélődik.

7 évesen iskolába jár. Nem nagyon szeret tanulni, nehezen megy neki az írott B betű, de olvasni például nagyon jól tud már akkor is.

14 évesen, amikor édesapja egy váratlan agyvérzés következtében tolószékbe kerül, elhatározza, hogy felnőtté kell válnia. Rágyújt első cigijére a fiúvécében, de azonnal lebukik. Kidobja a bélyeggyűjteményét, leszedi az összes posztert a falról. Apja aktatáskájával jár iskolába. Néha emiatt megverik, de nem mondja el.

21 évesen halálosan szerelmes egy nála 9 évvel idősebb nőbe. A főiskolát félbehagyja, és közösen a szökést fontolgatják. Végül a repülőtérről fordulnak vissza, máig tisztázatlan körülmények között. Soha többé nem találkoznak.

28 évesen úgy érzi, hogy menten meg kell házasodnia, de senki nem jut eszébe, akit szívesen el is venne. Később meg már olyan nem lesz, akit elvehetne.

35 éves, amikor végül mégiscsak kipróbálja a házasságot, de sajnos nem a sajátját. Ebből aztán hatalmas viták lesznek: gyerekkori legjobb barátjával soha többet nem beszélnek.

42 évesen kissé megkeseredik. Munkát vált, szakállat növeszt. Előveszi a régi klasszikusokat, Tolsztojt, Dosztojevszkijt és Jack Londont olvas. Időnként Céline-t. Újranézi gyerekkora kedvenc western filmjeit. Hiányolja a férfiasságot a mai társadalomból. Felveszi a kapcsolatot a helyi radikális párttal, de hamar kiderül, hogy kölcsönösen nem szimpatikusak egymásnak.

49. születésnapja után, másnap reggel, december 19-én, 07.30-kor arra ébred, hogy boldog szeretne lenni. De nem tudja, hogy álljon neki. Fölkel, felöltözik. Kiissza az üveg aljáról a tegnapról maradt száraz pezsgőt, mert valahol azt olvasta (talán éppen Fitzgeraldnál), hogy az önfeledt, jó kedélyű, boldog emberek egyik ismérve az, hogy már kora reggel szeretnek pezsgőzni. Aztán sétálni indul. A négy korty alkoholtól mintha egy fátyol jött volna le a szeme elé. Hideg van, nagyokat szippant bele a reggeli fagyba. Még egyszer körbetekeri nyakán a sálat, aztán egyszer csak: hirtelen, így szokták mondani, az egyik zebrán, lepereg szeme előtt az élete.

(Részlet a Csapszéki leánykák című színdarabból. Premier: 2012. december 19., KafkaBeat Kocsmaszínház, Székesfehérvár)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.