POLCRENDEZÉS

Az egyik legnagyobb magyarországi könyváruház-lánc eladói, polcrendezői mindig megörvendeztetik a könyvek között böngészőket valamilyen furcsasággal. Azon még kevésbé döbbentem meg, amikor Dragomán György A fehér király című könyvét az ifjúsági regények között találtam meg, azon viszont már annál inkább, amikor Darvasi László novellagyűjteményére, A világ legboldogabb zenekara címűre a zenei szekcióban akadtam rá.

        Ezek alapján nem szívesen lennék annak az eladónak a helyében, akinek a következőkkel kell(ett) megküzdenie: Verhovina madarai, Mahler letöltve, Párhuzamos történetek, A bogyósgyümölcskertész fia és a kegyelemdöfés, a Javított kiadás.

            De ha Darvasinál maradunk, az ő életművét például alaposan szanaszét lehetne pakolni az áruházban: Virágzabálók (életmód), A titokzatos világválogatott (sport), A lojangi kutyavadászok (hobbi), Szerezni egy nőt (tankönyvek), A könnymutatványosok legendája (ezoterika), Szerelmem, Dumumba elvtársnő (utazás), Hogyan csábítsunk el egy könyvtáros kisasszonyt? (szórakozás), A vonal alatt (műszaki), A veinhageni rózsabokrok (természettudomány).

MENTES

Állok délután a Fejér megyei Nemzeti Adó- és Vámhivatal székesfehérvári ügyfélszolgálatán. Hétfőn, amikor este hatig dolgoznak az ablakok mögött, késő délutánra szinte már alig marad a különböző tájékoztató füzetekből, a forgalmas munkanapon elég gyorsan elkopnak. A legtöbb tartó üres. Egyetlen típus van, amiből több köteg várja az érdeklődőt még ebben az időpontban is, ez a „Tájékoztató a köztartozásmentes adózói adatbázisról” című füzet. Mint olvasom, ez a brosúra olyan adózók számára nyújt hasznos információkat, akiknek nincs adó- és köztartozása, bevallási kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek, cégük nem áll csődeljárás alatt, nem maradtak el az áfa-fizetéssel, nem érinti őket végelszámolási, felszámolási eljárás, stb.

            Érdekes, ez a füzet valahogy nem igazán fogy.

AKI OTT VOLT…

Ladik Katalin 1962 óta keletkezett munkáiból (fotók, performansz-felvételek) és a pályáját bemutató tárgyakból, dokumentumukból rendeztek alapos retrospektív kiállítást Székesfehérváron.

Aki ott volt, láthatta a teltház-közeli megnyitót, az egykori performanszok felvételeit, és azt is, hogy Ladik vidám, tettre kész, és bármikor képes jó beszédet rögtönözni. Aki viszont nem volt ott, az tévedésbe eshet...

            A Magyar Nemzet 2011. május 30-i számából ugyanis az derül ki, hogy egy újságíró félreértette a „retrospektív kiállítás (1962-2010)” definíciót, és így „a tavaly elhunyt Ladik Katalin költő és képzőművész emlékére rendezett” kiállításról számolt be.

            Nyilván a hiteles és pontos tájékoztatás aktuális követelményeinek megfelelően.

            A mondat még ma is olvasható a lap online változatán.

HÓAKADÁLY

Megérkezett az első komolyabb hó, ez azt jelenti, hogy délelőtt tízkor a székesfehérvári utak egy része még csak bajosan járható. Küzd is a taxis rendesen, rekordot lassulunk a vasútállomásig. Jegyet venni persze nincs idő, már csikordulnak a szerelvény kerekei, amikor elfoglalom a helyem. A szomorú kalauznő néhány megálló múlva érkezik, előttem még rendre utasít egy férfit, aki a fűtés felől érdeklődik: lesz, persze, hogy lesz. Ezután fordul felém. Őszinte leszek: bevallom, hogy melyik állomáson szálltam föl és, hogy meddig megyek. Teljes árú menetjegyet kérek. Ez akkor 2600 forint büntetést jelent, a normál jegyáron felül, monjda. Akkor nincs más választásom, mondom, és várok. Várunk.

            Aztán elmosolyodik, és végül kimond egy olyan alacsony végösszeget, amivel még soha nem találkoztam ebben a viszonylatban. És még papírt is ad róla.

            Nem nagyon értem a nőket.

KÖRBERAKTÁK

Hosszú a sor a postán, bőven jut idő nézelődni. Sorsjegyek, díjtáblák, hirdetések az ablakon, alul a kis lyukon keresztül meg éppen egyezkednek, hogy a boríték azért ilyen drága, mert már benne van a feladás ára is. Az ablaküvegen a sok színes felület közül kiválik a nemzeti hármas, de nem a Posta szokásos hirdetménye ez, hanem egy kósza matrica a többi között, Nagy-Magyarország, és a jól ismert nemzet- és földterületvédő, ámde valami miatt mégiscsak angol nyelvű, szlogenszerű óhaj, felkiáltás („justice” – kinek, minek?). Tudjuk, láttuk már.

A baj nem önmagában ez, hanem hogy a postahivatal. Ami ugye független és mindenkié, közös használatú intézményünk. Meg hogy ez a matrica most már nem véletlenül van ott, ahol. Lehet, hogy észrevétlenül került ki, valaki titokban felnyalta az üvegre, amíg várt a könyvelt küldeményére, de akárhogy is, tény, hogy azóta mindig gondosan körberakják, hogy a többi hirdetmény, reklám ne takarja el. Ott áll a díjszabások és a közlemények mellett. Ez a postahivatal álláspontja.

Ehhez képest már tényleg nem nagy meglepetés, hogy Székesfehérváron Magyarház Iroda is nyílt, és hogy az „Jobb Hitel” néven hirdeti aktuális kölcsönajánlatát. Az még ugyan kérdés, hogy vajon kinek adnak ott hitelt és mi alapján, de az már nem, hogy aki végül megkapja, melyik postán adja majd fel a törlesztő-részleteket.

(A Magyar Posta végül reagált a cikkre, és intézkedtek is.)

ROVÁSAVATÁS

A helyi hírlap 2011. augusztus 12-i száma összefoglalóban számol be arról, hogy Fejér megyében az év végéig húsz rovásírásos helységnévtáblát helyeznek majd ki, a székesfehérvárinak éppen augusztus 20-ára esik az avatása. Szép nap lesz az, amikor az ország minden táján kopottjelmezes Istvánok és Koppányok csapnak össze félplaybackre, a helyiek kenyeret szentelnek, nem mellesleg az államalapítást ünneplik, önfeledten tűzijátékolnak, beszédeket hallgatnak – közben pedig az úgynevezett királyi város helységnévtáblája szépen csöndben megkapja rovásírásos alteregóját.

SZABVÁNY

Nem tudom, hogy a ma Magyarországon kapható mikulászacskók szabvány mérete változott-e az EU-csatlakozás óta, annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezekbe a zacskókba jelenleg kettő darab dobozos sör fér bele kényelmesen.

RÖVID HÍREK FEHÉRVÁRRÓL

(1) Új söröző nyílik Székesfehérváron, a Fő utcán. Az első vendégek közül az egyik fölfedezi egy szélsőjobboldali közösség matricáját a férfimosdó ajtaján. A pincérlány szomorúan próbálja lekaparni onnan, miközben ezt ismételgeti: egy órája, még csak egy órája nyitottunk.

(2) Az Oskola utcában megnyílt a Magyarock bolt. Nyilván megtalálható ott a magyar nemzeti ga­rázs­rock színe-java, nem beszélve az aján­déktárgyakról és egyéb kiadványokról, nem is ezzel lenne a baj. Hanem, hogy egy olyan városban, ahol megannyi nyelvtagozatos középiskola és még egy nyelvtanári szakkal rendelkező főiskola is működik, ez a bolt éppen az egykor kedvelt, idegen nyelvű szak- és szépirodalmat árusító üzlet helyén nyílt meg.

(3) De azért van jó hír is. Több független forrás is megerősítette, hogy egy kampányfotózás után szélsőjobboldali képviselőjelölteket láttak önfeledten hógolyózni az Órajáték udvarában.

(A szövegek egy része az Élet és Irodalom „páratlan oldal”-án jelent meg. 2008-2012.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.