Egy átlag magyar férfi testi, lelki és szellemi fejlődése a Frankensteinhez fűződő időleges viszonyai alapján vizsgálva

(10 + 1 pontban)

1. Frankenstein, a magas homlokú, zöldfejű, ittas kőművesre emlékeztető lény megnehezíti gyerekkorunk némely napjait, nem merünk bemenni a sötét szobába, trafóházak közelében rosszat sejtünk, és ösztönösen óvakodunk a magas férfiaktól.

2. Néhány Frankenstein-film titkos éjszakai megtekintése után kiderül, hogy a szörnyet játszó színészt Boris Karloffnak hívják, aki ráadásul német. Innentől kezdve még gyanúsabb az egész. (Ezzel egy időben szerzünk tudomást arról is, hogy a Drakulát megtestesítő színész magyar, pontosabban erdélyi, a Tarzant meg Johnny Weismüllernek hívják. Tehát: Hollywoodban nem amerikaiak laknak.)

3. Kaland-játék-kockázat és fantasy könyvek között válogatva kiderül, hogy a Frankenstein az valójában egy könyv.

4. Már középiskolába járunk, amikor az angol romantikusok második generációjához érve névazonosságra leszünk figyelmesek. A nagyszünetben komoly vita dúl arról, hogy a híres költőnek Mary Shelley a húga, a felesége vagy az anyja. Időlegesen és kompromisszumként az unokahúga győz, valószínűleg mert akkor már olvastunk nagy angol családregényt.

5. Közeleg az érettségi, kezdünk érdeklődni a politika iránt. A köztársaságielnök-választás idején újabb névazonosság bukkan föl. Bizonyossá válik, hogy a Frankensteint a 2-es pontban vázoltak ellenére sem magyarul írták, tehát le kellett fordítani. Göncz Árpád búcsúzik az államfői székből, mi pedig szavazókorba érünk.

6. Most már tényleg ideje elolvasni a Frankensteint.

7. Frankenstein nem a szörny neve.

8. Újabb filmfeldolgozás: Kenneth Branagh-nak jobban áll Shakespeare, Robert De Nirónak meg Bronx.

9. Egy borongós munkanélküli délutánon váratlanul, szinte a semmiből jön a felismerés, hogy a regény alcíme („Modern Prométheusz“) valószínűleg nem arra a Prométheuszra utal, akinek a máját eszik, hanem arra, amelyiket agyagból és vízből teremtettek. Elégedetten kortyolunk egyet a barnasörből.

10. Frankenstein nevét nem úgy írják, mint Einsteinét.

+ 1. Az rendben van, hogy Mary Shelley a költő felesége volt (mint később megtudtuk), hogy a teremtőt hívták Victor Frankensteinnek, a teremtményt meg sehogy, na, de akkor ki az a Walton kapitány?
 

(KafkaBeat Kocsmaszínház, Székesfehérvár, 2011. december 8.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.